Hali, itt az interneten Lexinek, vagy Hátteknek szólítanak, de a tisztességes nevem Petra. Üdvözöllek a kis főhadiszállásomon!

Huszonöt éves lányka vagyok, egy csomó otthonülős, bloggerbarát tevékenységgel, mint zenélés, írás, gamelés, meg szerintem most már a Wikipédia-függőségemet is nyugodtan nevezhetem hobbinak.

Tíz éve dolgozom egy történeten, ami mára már nagyon hozzám nőtt, és eltökélt szándékommá vált, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki belőle.

Ez a blog ad otthont az apró kis regénybeli mérföldköveimnek, és egyben egy hely, ahol megörökíthetem kalandjaimat, gondolataimat – mert ilyen elfoglaltságok mellett kész kaland, ami néha lezajlik a fejemben.

Barangolj bátran, és érezd jól magad!

“Az emberek nagy része, ha meglát egy tárgyat, nem érez késztetést arra, hogy alaposan megvizsgálja. Hogy ez a “mindent a szemnek”-elvnek, vagy az elkényelmesedésre való hajlamunknak köszönhető-e, nem tudom… A lényeg, hogy igyekszünk minél hamarabb nevén nevezni mindent, ami új, vagy a megszokottól eltérő.” //Synus//

A Magabiztos Író 3. – Elég a kifogásokból!

A Magabiztos Író 3. – Elég a kifogásokból!

Néhány amatőr íróval beszélek, és még többet figyelek a kommentszekciókban. Mindenki tele van aggodalmakkal, mindenki fél valamitől. És nagyon sokan belehajszolják magukat egy mártírtudatba, miközben azt hangoztatják, mennyire nem nekik való ez a világ, mennyire ellenük játszanak a körülmények. Erről szeretnék most beszélni.

Adathalászok

Adathalászok

“– A megérzéseid rendben voltak – mondta Jenny, és leült a forró kőre a férfi mellé. – Halottak vannak, de az, akit kerestünk, nincs köztük.

– Még öt csontváz kiásásra vár – felelte füstös baritonján. – Abból az egyik egy tiszta lelkűé. “