Hali, itt az interneten Lexinek, vagy Hátteknek szólítanak, de a tisztességes nevem Petra. Üdvözöllek a kis főhadiszállásomon!
Huszonöt éves lányka vagyok, egy csomó otthonülős, bloggerbarát tevékenységgel, mint zenélés, írás, gamelés, meg szerintem most már a Wikipédia-függőségemet is nyugodtan nevezhetem hobbinak.
Tíz éve dolgozom egy történeten, ami mára már nagyon hozzám nőtt, és eltökélt szándékommá vált, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki belőle.
Ez a blog ad otthont az apró kis regénybeli mérföldköveimnek, és egyben egy hely, ahol megörökíthetem kalandjaimat, gondolataimat – mert ilyen elfoglaltságok mellett kész kaland, ami néha lezajlik a fejemben.
Barangolj bátran, és érezd jól magad!
“Az emberek nagy része, ha meglát egy tárgyat, nem érez késztetést arra, hogy alaposan megvizsgálja. Hogy ez a “mindent a szemnek”-elvnek, vagy az elkényelmesedésre való hajlamunknak köszönhető-e, nem tudom… A lényeg, hogy igyekszünk minél hamarabb nevén nevezni mindent, ami új, vagy a megszokottól eltérő.” //Synus//
A Magabiztos Író 3. – Elég a kifogásokból!
Néhány amatőr íróval beszélek, és még többet figyelek a kommentszekciókban. Mindenki tele van aggodalmakkal, mindenki fél valamitől. És nagyon sokan belehajszolják magukat egy mártírtudatba, miközben azt hangoztatják, mennyire nem nekik való ez a világ, mennyire ellenük játszanak a körülmények. Erről szeretnék most beszélni.
Helyzetjelentés, önelemzés, visszatérés – avagy a self-insert nehézségei, amikről ritkán beszélünk
“Pedig én soha nem vettem egy kalap alá a szerzőt a munkájával. Sosem vontam le messzemenő következtetéseket senki személyéből, ha olvastam a történetét, és őszinte irigységgel figyeltem másokat, akik bátran, csillogó szemmel mesélték a saját ötleteiket, az egyszerűbbektől a legmerészebbekig. Ha pedig végiggondoltam, kiket tisztelek, egytől egyig szélsőséges, excentrikus emberek voltak merész világlátással, szigorú alkotói szemlélettel, elvetemült ötletekkel. Ha valaki rámutatott egy karakterére, hogy sok van benne a saját személyiségéből, sokszor fel se tűnt, amikor mondta. És utána is magát a karaktert láttam a sorok között, nem pedig az írót.
Fel kellett tennem a kérdést, hogy miért tekintek szégyenteljes gyűlölettel magamban azokért a dolgokért, amiket másokban csodálok?”
Adathalászok
“– A megérzéseid rendben voltak – mondta Jenny, és leült a forró kőre a férfi mellé. – Halottak vannak, de az, akit kerestünk, nincs köztük.
– Még öt csontváz kiásásra vár – felelte füstös baritonján. – Abból az egyik egy tiszta lelkűé. “
