Hali, itt az interneten Lexinek, vagy Hátteknek szólítanak, de a tisztességes nevem Petra. Üdvözöllek a kis főhadiszállásomon!
Huszonhárom éves furalány vagyok, egy csomó otthonülős, bloggerbarát tevékenységgel, mint zenélés, írás, gamelés, meg szerintem most már a Wikipédia-függőségemet is nyugodtan nevezhetem hobbinak.
Szabadidőmben egy Twitch csatornát futtatok, illetve nyolc éve dolgozom egy történeten, ami mára már nagyon hozzám nőtt, és eltökélt szándékommá vált, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki belőle.
Ez a blog az otthona ennek a regénynek, és egyben egy hely, ahol megörökíthetem apró kis kalandjaimat, gondolataimat – mert ilyen elfoglaltságok mellett kész kaland, ami néha lezajlik a fejemben.
Barangolj bátran, és érezd jól magad!
“Az emberek nagy része, ha meglát egy tárgyat, nem érez késztetést arra, hogy alaposan megvizsgálja. Hogy ez a “mindent a szemnek”-elvnek, vagy az elkényelmesedésre való hajlamunknak köszönhető-e, nem tudom… A lényeg, hogy igyekszünk minél hamarabb nevén nevezni mindent, ami új, vagy a megszokottól eltérő.” //Synus//
Synus – Tizenkilencedik Fejezet
“Az ismeretségünk óta nem először fogalmazódott meg bennem, hogy Jen a világ helyzetéhez képest meglepően bizakodó és gondtalan. Amíg nem beszélt a múltjáról, kérdés nélkül hibbantnak tituláltam volna őt emiatt, ám mostanra – leszámítva a tényt, hogy ilyen levert állapotban az idegeimre ment – kimondottan csodáltam a lelki erejéért. Mindettől függetlenül elég gyakran kellett emlékeztetnem magamat arra, hogy Jen igen is képben van a körülményeket illetően, nem naiv, és semmiképpen sem hülyült meg… Akkor sem, ha unott óráiban véletlenül kisüti egy-két áramkörét. A gond csak az, hogy az indulásunk óta legalább húszszor elhadartam magamban ezt a mantrát, és már kezdett veszíteni az erejéből.”
Synus – Tizennyolcadik Fejezet
– Nem minden ember cipel ilyen keresztet a vállán – mondtam, és Riley fanyarul felszisszent az ablak mellett.
– Talán nem emberek közé való kereszt, de…
– Ha elzárnád magadat a világtól, az már majdnem ugyanaz lenne, mintha halott lennél.
– Igen. Tudod, gyűlölnöm kéne magamat. Nézd meg, mit engedtem a világunkba! – A háló irányába mutatott, és szégyenkezve elhúzta a száját. – De, ha már ilyen kemény árat fizettem érte, akkor szeretnék teljes életet élni.
Adathalászok
“– A megérzéseid rendben voltak – mondta Jenny, és leült a forró kőre a férfi mellé. – Halottak vannak, de az, akit kerestünk, nincs köztük.
– Még öt csontváz kiásásra vár – felelte füstös baritonján. – Abból az egyik egy tiszta lelkűé. “
Mi vagyunk az írók, akik azt mondják, hogy NI!
Kreatívak, szabadok, nagy a szánk, és nem kenyerünk az elitista furkálódás, a céltalan reklámáradat, vagy az értelmetlen cenzúra. Mi csak azt akarjuk csinálni, amihez a legjobban értünk, és amit a legjobban szeretünk: dolgozni a történetünkön.
Ha Te is az az író vagy, aki inkább az írással, világ- és karakteralkotással foglalkozna, lehetőleg barátságos, kötetlen keretek között, szívesen látunk a csoportunkban! Katt a képre!
Ja, és ne feledd a rekettyést!
Mire jók a leírások?
… nem akarok olyan amúgy személyes ízlésen alapuló dolgokról beszélni, minthogy mikortól felesleges és öncélú az érzékszervekkel felfogható információk taglalása egy történetben, főleg, mert ehhez még kissé zöldfülűnek érzem magamat. Inkább össze szeretném szedni azokat a szempontokat, amikkel a leírások kérdése és funkciója egy új, könnyebben megközelíthető perspektívába kerülhet mindenki számára. Mert szerintem azok, akik nem foglalkoznak a leírásokkal, azok valójában egy nyomást éreznek magukon, mert azt hiszik, olyan dologról kell részletesen beszélniük, amiről amúgy nem szokás még csak említést se tenni. Nem csoda, rohanó világban élünk, mindenki A-ból átsuhan B-be, és nem nagyon figyeli meg a környezetét. Csak épp ennek nem szabadna kényszernek lennie.
Adj kóstolót! – kihívás
Thea drága megint brillírozik a kreatív kihívásokkal. Legutóbb a nagyon jól sikerült Írók Hét Főbűnét hozta el nekünk, most pedig egy kis gourmet utazásra buzdít minket, melyben a kedves írók szépen egy kis tálacskára rendezhetik történetük egy-egy falatkáját, hátha a leendő olvasóknak meghozza az étvágyát a kóstolótúra.
