Hali, itt az interneten Lexinek, vagy Hátteknek szólítanak, de a tisztességes nevem Petra. Üdvözöllek a kis főhadiszállásomon!

Huszonnégy éves furalány vagyok, egy csomó otthonülős, bloggerbarát tevékenységgel, mint zenélés, írás, gamelés, meg szerintem most már a Wikipédia-függőségemet is nyugodtan nevezhetem hobbinak.

Szabadidőmben egy Twitch csatornát futtatok, illetve nyolc éve dolgozom egy történeten, ami mára már nagyon hozzám nőtt, és eltökélt szándékommá vált, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki belőle.

Ez a blog az otthona ennek a regénynek, és egyben egy hely, ahol megörökíthetem apró kis kalandjaimat, gondolataimat – mert ilyen elfoglaltságok mellett kész kaland, ami néha lezajlik a fejemben.

Barangolj bátran, és érezd jól magad!

“Az emberek nagy része, ha meglát egy tárgyat, nem érez késztetést arra, hogy alaposan megvizsgálja. Hogy ez a “mindent a szemnek”-elvnek, vagy az elkényelmesedésre való hajlamunknak köszönhető-e, nem tudom… A lényeg, hogy igyekszünk minél hamarabb nevén nevezni mindent, ami új, vagy a megszokottól eltérő.” //Synus//

Helyzetjelentés, önelemzés, visszatérés – avagy a self-insert nehézségei, amikről ritkán beszélünk

“Pedig én soha nem vettem egy kalap alá a szerzőt a munkájával. Sosem vontam le messzemenő következtetéseket senki személyéből, ha olvastam a történetét, és őszinte irigységgel figyeltem másokat, akik bátran, csillogó szemmel mesélték a saját ötleteiket, az egyszerűbbektől a legmerészebbekig. Ha pedig végiggondoltam, kiket tisztelek, egytől egyig szélsőséges, excentrikus emberek voltak merész világlátással, szigorú alkotói szemlélettel, elvetemült ötletekkel. Ha valaki rámutatott egy karakterére, hogy sok van benne a saját személyiségéből, sokszor fel se tűnt, amikor mondta. És utána is magát a karaktert láttam a sorok között, nem pedig az írót.

Fel kellett tennem a kérdést, hogy miért tekintek szégyenteljes gyűlölettel magamban azokért a dolgokért, amiket másokban csodálok?”

Üdvözlet a béka segge alól

Üdvözlet a béka segge alól

Mikor megnyitottam ezt a blogot, az volt a terv, hogy itt fogom dokumentálni a Synus alakulásának folyamatát. Épp hányadán állok a regénnyel, milyen érzések, gondolatok ragadnak közben magukkal, hogyan alakulnak a nézeteim... Szóval ja, egy nyílt munkanaplót akartam...

Mi vagyunk az írók, akik azt mondják, hogy NI!

Kreatívak, szabadok, nagy a szánk, és nem kenyerünk az elitista furkálódás, a céltalan reklámáradat, vagy az értelmetlen cenzúra. Mi csak azt akarjuk csinálni, amihez a legjobban értünk, és amit a legjobban szeretünk: dolgozni a történetünkön.

Ha Te is az az író vagy, aki inkább az írással, világ- és karakteralkotással foglalkozna, lehetőleg barátságos, kötetlen keretek között, szívesen látunk a csoportunkban! Katt a képre!

Ja, és ne feledd a rekettyést!

Adathalászok

Adathalászok

“– A megérzéseid rendben voltak – mondta Jenny, és leült a forró kőre a férfi mellé. – Halottak vannak, de az, akit kerestünk, nincs köztük.

– Még öt csontváz kiásásra vár – felelte füstös baritonján. – Abból az egyik egy tiszta lelkűé. “