Szerző: Lexi | nov 13, 2018 | Synus
Még fel sem ocsúdott a kapunyitást követő, zaklatott állapotból, Riley szótlanul megindult felém. Ezüst írisze jegesen szikrázott, és a harag is csak épphogy simult ki vonásaiból, ahogy a karomnál fogva a legközelebbi ajtóhoz vonszolt. – Maga Crane, igaz? – dörrent az...
Szerző: Lexi | nov 11, 2018 | Saját cucclik, Zene
No, hát amíg itt küzdök a Synus folytatásával, mint Szent György a sárkánnyal, gondoltam, pihenésképpen összedobok egy újabb tíz zeneszámból összetákolt bejegyzést, ami már hetek óta forog a fejemben, csak nem mertem belevágni. Mert hát a Nier:Automata OST-je...
Szerző: Lexi | okt 20, 2018 | Kisokosok
Az internet megjelenésével az írók egy sokkal nyíltabb platformon keresztül kerülhetnek közelebb a potenciális olvasóközönséggel, ami alapjaiban véve egy tök jó dolog! Csak épp nem elég, hogy a művészeket körüllengő, évtizedek óta tartó félreértéseket sem simította el...
Szerző: Lexi | okt 15, 2018 | Synus
Ha valaki azt mondta volna nekem négy évvel ezelőtt, hogy Enzo Gelmis fogja megteremteni az ellenállás alapjait, röhögve kísértem volna az illetőt a Mentálközpontba rutinvizsgálatra. Márpedig ez történt, és ez az inkább fülledt hangulatú bárokba, mintsem...
Szerző: Lexi | Sze 14, 2018 | Kisokosok
Nagyon kezdő írói körökben két tábort vélek felfedezni: az egyik imádja a leírásokat, és talán túl is adagolja őket. A másik meg rühelli, így a karaktereik Oblivion NPC-ként (később elmagyarázom), a nagy, üres semmiben élik mindennapjaikat… És totálisan megértem őket....
