Szerző: Lexi | jan 28, 2019 | Synus
A bűzös füst lemarta a csillagokat az égboltról; fényüket elvesztve, a távoli tűz narancs fényébe fürdették magukat, hogy ne vesszenek el az éjszakában. Havazott. Zoe nehezen tudta volna megnevezni azt az érzelmet, amit a mélyfekete végtelenségből alászálló hópelyhek...
Szerző: Lexi | jan 2, 2019 | Kisokosok
Az internetes közösségi felületek tele vannak hirdetési lehetőségekkel, amiknek java ugyan elég meddő lehetőség a túltelítettség és az érdektelenség miatt, de még mindig több a semminél, és a megfelelő időzítéssel, egy jól összedobott reklámanyaggal, vagy csak egy...
Szerző: Lexi | jan 1, 2019 | Saját cucclik
2018 a drasztikus változásokról és a fejlődésről szólt. Januárban a depresszióm soha nem látott mélységeket öltött, majd miután két dolgot gyökerestül kiirtottam az életemből nem csak gyógyulni kezdtem, de a mindennapjaim is átalakultak. Elképesztően színes év volt,...
Szerző: Lexi | dec 28, 2018 | Synus
Anthea az összes kihunyt léleklánggal nekem üzent, én pedig újra az önvádaskodás mély medrében találtam magamat. Talán fel se fogta, mekkora veszteséget okoz ezzel másoknak, és nem vettem volna biztosra, hogy bárki képes lenne hatni a lelkiismeretére. Nem létezik...
Szerző: Lexi | nov 13, 2018 | Synus
Még fel sem ocsúdott a kapunyitást követő, zaklatott állapotból, Riley szótlanul megindult felém. Ezüst írisze jegesen szikrázott, és a harag is csak épphogy simult ki vonásaiból, ahogy a karomnál fogva a legközelebbi ajtóhoz vonszolt. – Maga Crane, igaz? – dörrent az...
