Sziasztok!

Thea meglepett saját kihívásával, az Írók Hét Főbűnével (mert hát azért mi is követünk el hibákat, no). Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, izgalmas kis cucc lesz, annyi szent! Lássunk is neki!

Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések:

  • Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?
  • Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?
  • Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?
  • Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?
  • Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?
  • Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
  • Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?

És akkor, lássuk is a válaszokat!

 

Kevélység

Tudom, hogy ez most nagyon álszentnek fog hangzani, de esküszöm, nem emlékszem ilyenre. Lehet, a kezdeti időszakban így álltam hozzá a fanficeimhez, de kifejezetten emlékszem, hogy olyan egy-másfél év aktivitás után nagyon elkezdtem sérelmezni az építő jellegű hozzászólások hiányát. Ha a kritikában nem találok értelmet, vagy kifejezetten rosszindulatúnak észlelem, akkor hangulattól függetlenül ignorálom, vagy napokig duzzogok magamban miatta.

De, ha jobban belegondolok, lehet, hogy nehezen viselném, ha Őedgelordságát elkezdenék savazni. Az ő történetére nem csak büszke vagyok, de talán túlságosan is közel áll a szívemhez, mint amennyire egy író megengedhetné magának.

Nézz mélyen a szemébe, és mondd neki, hogy inkompetens karakter. Imádni fogjuk mindketten, ESKÜ!

Viccen kívül, talán a Synus első verziójánál volt egy dolog, amit nagyon nehezen fogadott be a gyomrom, bármennyire is jogosan kaptam az ívet.

A Synust egy nagyon jó spanom történetének a hangulata ihlette meg, és akaratlanul kerültek bele kezdeti hasonlóságok, amiért aztán egy névtelen emberke elég durván elkezdett osztani fejezetenként. Nagyon rosszul esett, mert nem tudatosan kerültek bele ezek az elemek, viszont miután kidühöngtem magamat, spanommal nekiálltunk “plágiummentesíteni” a történetet, és egy ideig bármi ötletem volt, megosztottam vele, hátha felfedez valamit, ami az ő regényére hajazott. Ha igen, akkor elvetettem. Viszont őszintén szólva a mai napig valahol fáj a büszkeségemnek ez az eset, nem is azért, mert valaki betámadott miatta, az tök jogos volt. Hanem az, hogy mégsem volt annyira egyedi az első verzió, mint amilyennek hittem. Hát no, senki sem hópelyhecske.

Kapzsiság

Nem, egyelőre még nincs. Azért a pénzért keményen meg kell dolgoznom.

Bujaság

Naruto fanfic volt, csak egy pár oldalas oneshot. És MINDEN hibát elvétettem, amit csak el lehetett, kezdve azzal, hogy olyan fiatal fejjel azt sem tudtam, hogy fogantatás után mennyi idővel veszi észre a nő, hogy terhes, és hát… Fujj. Soha többet nem csinálok ilyet. Tizennégy voltam, no…

Másmilyen értelemben vett első korhatáros jelenet, hm… Annyi ilyen volt, hogy már nem emlékszem az elsőre. Az igazat megvallva a mai napig megpróbáltatást jelent bármi ilyenről írni.

Irigység

Volt bizony, és megint a Naruto fanficek korába nyúlok vissza. Aki még otthon van a 2010 előtti hazai fanficirodalomban, az tudja, hogy a Konoha High School koncepcióban íródott művek jobban taroltak, mint az Original Universe-esek (kivéve Hikari Tenshi műveit, aki a szememben mai napig Top 3, ha hetero Naruto fanfic szerzőnek számít).

No, hát a szóban forgó, anonim emberke is főleg ilyenek Konoha HS cuccokat alkotott, és nagyon piszkálta a csőrömet, hogy ekkora körülötte a hype, miközben olyan közönséges Mary-Sue- és kliséparádé volt, hogy arra nincsenek szavak. A karakterek nem viselkedtek életkoruknak megfelelően, és igazából az egésznek egy ilyen Mean Girls – Sex & New York ötvözet szaga volt. Egyrészt ez a világ ritka távol áll tőlem, másik oldalról viszont a szerző ugyanazt a receptet használta fel újra és újra, és természetesen az emberek zabálták.

Be kell vallanom, ez néha elég kicsinyes tettekre sarkallt, például egyszer az ő oldalának a menü-koncepcióját egy az egyben lekopiztam, mert tetszett, és mert kis gyökérként nem volt jobb dolgom, mint mások bevált receptjeit felhasználni.

Falánkság

Igen, előfordult, hogy több történet között ingáztam, aminek totális kiégés és meltdown lett a vége, szóval azóta inkább hanyagolom ezt a dolgot. Csoda, hogy a Synus túlélte.

De, ha optimista akarok lenni, akkor valójában csak egy battle royale zajlott le az agyamban, amit a most is futó regényem nyert meg. Haha.

Harag

Nos… Igen, két ember, de nem tudatosan kerültek bele, és a szóban forgó szereplők inkább csak szimbolikus értelemben képviselik őket, mintsem ténylegesen. Az egyik Thompson, de ő igazából nagyon minimálisan húz az adott személy felé, és nagyon nehéz volt elfogadnom ezt a hasonlóságot. Spoilervédelmi okokból nem szeretném elmondani a sorsát.

A másik karakter nevét egyelőre nem fogom elárulni, mert azzal oda a meglepetés. Őt egy olyan szereplő fogja kezelésbe venni, akivel nagyon el tud szaladni a ló, ha nem elvből, hanem kifejezetten személyes okokból vezérelve cselekszik.

Lustaság

Nem volt ilyen. Ha valamit megéri folytatni, akkor nem fogom szimpla lustaságból elhanyagolni.

 

Fúha… Némelyik siheder hibára elég tré érzés volt ráeszmélni, dehát erre is sor került, nem igaz? Szívem szerint tarkón vágnám pici-ént, főleg az Irigységnél és a Kevélység utolsó bekezdésében részletezett akcióiért, de ki tudja, hol tartanék ezek nélkül a kellemetlen szituk nélkül.

 

Kihívottjaim

Őszinte leszek, aki bloggert ismerek, már elvitte ezt a kérdőívet, vagy nem merem ilyenekkel zaklatni. Úgyhogy ezennel kihívok mindenkit, aki eme sorokat olvassa, és érzi magában a kellő elszántságot ahhoz, hogy szembenézzen ezekkel a bosszantó kis démonokkal, és egy jótékony gyónás kíséretében kőkeményen szétrúgja a seggüket.

 

Borító: Glittersniffer DeviantArt