Hogy kicsit jobban megismerhessétek a bloggert a blog mögött, arra gondoltam, kitöltök pár ilyen szuper kis kérdőívecskét. Meg mert jó móka, és nagyon szeretem ilyen dolgokra elpazarolni az időmet, mikor eredetileg írni ültem le.

Ezt a kérdőívet – ha információim nem tévesek – Daremo dobta össze. Lássunk is neki!

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Néhány fanfic és csupán pár rövid fejezetet megélt kísérletezgetés után perpillanat egyetlen regényen dolgozom, hivatalosan nyolc, de mondjuk azt, hogy négy éve. Nagyon ritkán írok novellát, és általában megy is rá a panasz, hogy túl tömör lett, sok az infó egyszerre, vagy éppen nincs eléggé kibontva. Nem az én világom.

2. Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?

Disztópia, biopunk, thriller, fantasy. Tudom, az emberek szeretik a Synusra ráaggatni a sci-fi zsánert az alapdíszlet miatt, de az igazat megvallva, előbb mondanám egy disztópikus lélektani fantasynek, némi biopunk-fűszerezéssel, mint science-fictionnek. Nem tudok megmaradni a materiális világ határain belül.

Tudom, hogy az elmúlt évezred leghangsúlyosabb művei mind a világalkotásra épültek, de sokkal jobban megfognak a karakterdrámák, és a saját történeteimben is inkább erre fókuszálok. Mindig izgalmas témának tartottam Isten jelenlétét egy jövőbeli társadalomban, és azt, hogy a karakterek hogyan viszonyulnak hozzá. Visszatérő jelenség történeteimben a számkivetettség, mentális zavarok, problémás múlt, és hogy az adott karakterek hogyan szabadulnak fel annak terhe alól – ha felszabadulnak. Meg egyéb kissé animés-mangás elemek, amivel azt hiszem, le is buktattam magamat, mit tartok a dramaturgia magasiskolájának. Szóval, igen… Kőkemény lélektan és társadalomismeret.

3. Mióta írsz?

Fúha, izé… Emlékeim szerint 2007. December 6.-án került fel az első fanfictionöm az internetre. Habár voltak válságos időszakok, mikor nem nagyon tudtam haladni, attól a dátumtól számolom a munkásságomat. Tizenegy éve. Félelmetes.

4. Van már kiadott/megjelent műved?

Sajnos még nincs.

5. Melyik volt a legelső írásod?

Na, az viszont 2002-ben készült Csodaszán címen. Nyolc éves voltam, és kábé belepasszíroztam az összes állatfajt, amit kicsit is kedveltem akkortájt (szóval volt mókus, róka, őz, farkas, nyúl, medve, plusz később két husky), és annyi volt a sztori, hogy elmentek Kanadába kirándulni (mert fene tudja, miért, nagyon szimpatizáltam azzal az országgal), lespanolnak a két huskyval, akiknek volt egy ilyen hiperszuper csodaszánuk. Minden terephez át tudott alakulni, meg ilyenek. Aztán az volt a lényeg, hogy az állatok írtak egy levelet a szüleiknek, hogy maradnak Kanadában, mert szebbek az erdők és tisztább a levegő, és aaazt hiszem, a szülők utánuk mentek. Kőkemény foreshadowing,

Fun fact, hogy ezzel a mesével kábé ugyanabban az évben mesemondó versenyt nyertem, ahol kaptam egy Nintendo Advance SP-t. És én nagyon régóta vágytam egy Nintendora… Igaz, anyámék nem vettek hozzá játékot, de elég jól elvoltam a Finding Nemoval.

6. Miért írsz?

Sokat babáztam egyedül, mindig volt valami sztori a fejemben, és már relatíve fiatalon volt bennem egy ilyen késztetés, hogy megtaláljam azt a történetet, amiben minden benne van. Minden emberi érzés, a lét minden oldala, és idővel ez átformálódott azzá, hogy én szeretnék egy ilyen történetet írni. Lehet, a Synus nem mutatja meg a lét minden oldalát, de talán az első szempontnak meg fog felelni.

Amúgy ha nagyon konkrét akarok lenni, akkor az Aquaria c. játék hatására bevillant egy fanfic-ötlet a Naruto univerzumába, és elkezdtem ezt leírni. Nem is tudtam, hogy léteznek fanficek. Amúgy elég szép sikert ért el, kacérkodok vele, hogy újra megírom, és ezúttal be is fejezem, mert a második rész munkálatai alatt ütött be az első komoly válságom.

Aztán idővel az írás önfelfedezés és terápia is lett, rengeteg dolog visszaköszönt a magánéletemből, és biztos vagyok benne, hogy volt, amit a történeteim által dolgoztam fel.

7. Hogyan találsz időt az írásra?

Változó és hangulatfüggö. Ha van időm, ötletem és szellemi energiám, akkor nekiülök és írok. Szerencsére a párom nagyon támogató, így megérti, ha esetleg éjszakára bevonulok a géphez, vagy nem vagyok jó társaság délután.

8. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

Itthon szoktam, de ki szeretném próbálni azt, hogy találok valami törzshelyet nappalra. Ez azért is lenne fontos, mert általában az éjféli órákban sikerül ráhangolódnom a munkára, ami nem feltétlenül szerencsés, tekintve, hogy mellette teljes munkaidőben szeretnék magamnak melót találni.

9. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Régen rituálisan kikészítettem vizet, üdítőt és rágcsálnivalót, ha volt itthon, de legutóbb is este tízkor lefőztem a kávét, és hajnali háromkor kortyoltam bele először. Semmit. Ha dolgozom, le se veszem a kezemet a klaviatúráról.

10. Van íráshoz használt dallistád?

Majdnem minden, ami a telefonomon fent van. De, hogy konkrétabb legyek, mostanában a 2010-es NieR és a tavaly megjelent NieR:Automata zenéit használom legtöbbször.

Vannak plusz, tematikus dalok, mint a School Days utolsó részében (hogy magyarázhatnám ki, hogy én tudok erről a cuccról?) felcsendült Kanashimi no mukou e, illetve mostanában sokat használom a Pyre c. indie játék főtémáját, az In the Flame-et.

Régebben a Deus ex: Human Revolution ambient trackjeit használtam, és most, hogy visszatértünk Fata Morganába, lehet, megint elő fogom venni. Hibátlan hangulatteremtő.

11. Mit gondol(nak) a családod/barátaid/szeretteid arról, hogy írsz?

A család hozzáállását nem komáltam. Mindenki más maximálisan támogat, van, aki olvas, van, akinek csak imponál, hogy ilyennel foglalkozom. Párommal rengetegszer együtt tervezzük a történet folytatását, mert kicsit objektívabban lát, és ő is azok közé tartozik, aki a gazdag világot részesíti előnyben, így rám szól, ha esetleg túl régóta hanyagolom a nagy egészet. Van egy-két író spanom, és egy nagyon jó barátom, akinek mindig kinyomtatom a folytatást, és nagyon őszinte véleményt mond róla. Azt kell mondjam, hogy nagyon aktív, segítőkész környezetem van.

12. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Mikor ismételgetve hallgatok valamit, és egyszercsak beugrik a megoldás, amivel nem csak néhány fejezetre előre kapok ihletet, de a nagy egészbe is tökéletesen beleillik, összekapcsolva bizonyos elemeket, amikről addig nem tudtam, hogyan lehetne helyükre rakni. Aztán csak hátradőlök, hallgatom a zenét, és nézem a “filmet”, amit a zene triggerelt, újra és újra.

13. Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

Mikor a fent említett ötletet le kéne írni, ami természetesen húszmillió tényezőből áll, és egy nagy információhalmaznak lesz a csomópontja, mert nem is én lennék, ha a tetőpont nem valami hűdekomplex eseményhullámból fejlődne ki.

14. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

PC, Word, a füzettől elszoktam a nagy válságom alatt.

15. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Minden nap azt hallgatom, ami hirtelen beakadt a fejembe, és várom, hogy életbe lépjen a 12. pont.

16. Hogyan motiválod magad az írásra?

Újabban nem nagyon kell motiválni magamat. Ha nem vág tarkón a depresszió, akkor csinálom, mert nagyon szeretek ezen a történeten dolgozni.

17. Kik azok a szerzők, akik a legjobban inspirálnak téged íróként?

Kae Westa és Salinger. Kae látásmódja nagyon sokszor hozott megoldást, és megtanított nem ráfeszülni a dolgokra, ami amúgy a legnagyobb hibám volt. Salinger meg… Hát na, ő Salinger. Olyanra képes, amit soha, senki mástól nem láttam.

Ha csalhatok, és nem irodalmi szerzőt is mondhatok, aki amúgy ugyanúgy történetet ír, csak épp játékoknak, akkor egyértelműen Yoko Taro. Amióta megismertem a munkásságát, sokkal bátrabban és tudatosabban tervezgetem a Synus cselekményét.

“Minden karaktert, akit megalkotok – még ha antagonisták is –, egyenrangúan akarok kezelni. Nem akartam, hogy csak azért létezzenek, hogy elbukjanak, szerettem volna, hogy az ő életüknek is meglegyen a maga célja. Ezért is fektetek különösképpen sok energiát abba, hogy olyan karaktereket mutassak be, akikkel a játékosok néha nehezen tudnak majd empatizálni.” //Yoko Taro//

18. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Attól tartok, egyik sem, vagy ha mégis, akkor nem hosszútávon. Ha egy könyv túl nagy hatást gyakorol rám, megvárom, amíg elmúlik, mert nem akarom még véletlenül sem ugyanazt megírni.

19. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Hogy hagyjam, hogy a karakterek menjenek a saját fejük után. Néha sokkal jobban tudják, mi tesz jót a történetnek, és hacsak nem nonszensz a plot, úgyis kilyukadunk előbb, vagy utóbb a tervezett állomáson.

20. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Nagyon boldog lennék, ha a Synust ebben az évben befejezném, de nem fogom siettetni magamat. Haladjak, üssön nagyot a tetőpont, növekedjen a kis blogom, és ha tarkón vág a depi, üssek vissza.