Sokszor futok bele olyan cikkekbe, amelyek az antihős karaktermodell tulajdonságait próbálják körbejárni, és rendszerint egy csomó téves információval látják el az olvasót. Maga a téma egyáltalán nem könnyű, elvégre az egyik legvitatottabb és manapság legnépszerűbb szereplőtípusról van szó.

Mivel magam is nagy antihős-rajongó vagyok, megpróbálom elrendezni a szálakat, hogy egy kicsit tisztább képet kapjatok a jelenségről. Teljesen tisztát soha nem is fogtok.

Figyelem, bölcsész hallgatók, a lenti cikk tartalma valószínűleg ellent fog mondani az általatok tanultakkal. Minden gondolat teljesen szubjektív, személyes tapasztalatokon alapszik, a cikk tanulsága pedig inkább kezelendő elméletként, mintsem tényként.

Lássunk is neki!

Miért is van ennyi félreértés?

Az antihős morálisan a „szürke zónát” képviseli, ez pedig eleve megzavarja „fekete-fehérhez” szokott társadalmunkat. Karakterük nem feltétlenül bír példaértékű, követendő jelekkel, az elvet, amiért harcolnak – már ha harcolnak érte –, nem képviselik, vagy támogatják példaértékű magatartással. Néhány személyiségjegyük, tettük vagy szokásuk visszataszítóvá teheti őket mások szemében, egy szóval, az aurájuk nem éppen pozitív rezgésekről árulkodik.

Akkor mit is tudunk róluk?

Wikipedia, I choose you!

Azt tudjuk, hogy nem csak egy fajta antihős létezik. Általában az Igazságkereső és Szörnyeteg típusokról tud mindenki, és ez a két kategória a legnépszerűbb. Viszont, van másik öt altípus is, akiknek képviselőiről nem feltétlenül gondolnánk, hogy az antihősök táborát képviselik (plusz egy, de azt nem írtam bele, a lista végén leírt indokból kifolyólag).

  • Igazságkereső

Csalódott a társadalomban és az igazságszolgáltatásban, így a törvényes oldalt feladva, saját módszereivel próbál érvényt szerezni igazának.

Klasszikus példák: Robin Hood (Robin Hood), V (V, mint Vérbosszú), Rorschach (Watchmen), Yagami Light (később ő átvándorol a Bukottak sorába, érintve a Fanatikust)

„Nem alkuszom meg. Még az armageddon kapujában sem.” – Rorschach

(kép: Pinterest)

  • Fejlődő

Egy másik típusú antihős, aki a történet elején gyakran kegyetlen, cinikus, előítélettel teli, érzéketlen, éretlen, vagy közömbös. Ahogy a történet előrehalad, a szereplő megváltozik, fejlődik, majd végül lélekben is hősiessé válik.

Klasszikus példák: Han Solo (Star Wars), Wolverine (X-Men, Wolverine), Edward Blake (Watchmen), Shadow the Hedgehog (de tényleg) (Sonic the Hedgehog)

„Ha egyszer rájössz, mekkora vicc minden, csak egynek van értelme: ha Komédiás az ember.” – Edward Blake

(kép: Pinterest)

  • Sodródó

Ez a fajta hős képtelen érdemben bármit is tenni az ellen, ami történik vele, bár többnyire tudatában van a dolgok jelentőségének. A körülötte működő hatalmakhoz képtelen felérni, és többnyire csak hétköznapi sikereket könyvelhet el. Tettei többnyire balul sülnek el. Hasonló a tragikus hőshöz, passzív jellemzői miatt nem sorolható a klasszikus antihősök közé.

Klasszikus példák: Holden Caulfield (Zabhegyező), Michael Corleone (A Keresztapa)

„Az emberek mindig a rossz dolgoknak tapsolnak.” – Holden Caulfield

forrás

  • Bukott

Az ilyen hős élete csalódások sorozata; bár rendületlenül hisz a céljaiban, képtelen győzedelmeskedni. Az antihős a történet végén morálisan elbukik, vagy meghal.

Klasszikus példák: Magneto (X-Men) (többnyire, erre még egy gondolat erejéig visszatérek), Darth Vader (Star Wars), Mills felügyelő (Se7en), illetve a Death Note utolsó harmadában Yagami Light

„Most a világnak nem hősökre van szüksége, hanem gonoszokra.” – Magneto

(kép: Pinterest)

(Megj.: Tekintettel Magneto bonyolult háttértörténetére, és a Marvel-univerzum amúgyis morálisan kaotikus történéseire, ő is valahol az antihős-lét határán táncol, viszont fix ideológiái miatt egy ideig szupergonosznak is számít.)

  • Hétköznapi

Hétköznapi személy, aki híján van a hősi képességeknek és erényeknek. Általában rajtuk kívül álló okok miatt kerülnek olyan helyzetekbe, amelyekbe a hagyományos hős szokott.

Klasszikus példák: Arthur Dent (Galaxis Útikalauz Stopposoknak), Al Bundy (Egy Rém Rendes Család), Akakij Akakijevics Basmacskin (A köpönyeg)

„Eldöntöttem, hogy dühös leszek.” – Arthur Dent

(kép: Caffepress)

  • Szörny

Legtipikusabb formájában érző szívű lény, akit azonban különféle okok miatt – leggyakrabban torz, visszataszító vagy félelmetes külseje, és/vagy gyengeelméjűsége, illetve egyszerűen csak rossz híre vagy rendkívüli volta miatt – a társadalom kivet magából. Általában tragikus véget ér. Gonosszá is válhat (ha csak időlegesen is), de az is előfordul, hogy önmagát áldozza fel valamilyen jó cél érdekében.

Klasszikus példák: Batman (érintve), Superman (főleg a modern történetekben), Quasimodo (A Notre Dame-i toronyőr), Joseph Carey Merrick (Elefántember, amúgy valós személyről van szó)

„Néha azt gondolom, azért nagy a fejem, mert tele van álmokkal.” – Joseph Merrick

(kép: Pinterest)

  • Fanatikus

A karakter alapjában véve jószándékú, de saját – pozitív – igazáról és értékeiről oly’ mértékben meg van győződve, hogy már az őrültségig ragaszkodik hozzájuk, ezzel romlásba döntve nemcsak magát, de – súlyos esetben – környezetét is.

Klasszikus példák: The Illusive Man (Mass Effect), Yagami Light (a Death Note középső harmada alatt), Nier (NieR)

„A megváltás áldozattal jár.” – The Illusive Man

forrás

(Megj.: A „gonosztevőt” szánt szándékkal kihagytam a listáról. A definícióval ellentétben az senkit nem fog az antihösők sorába emelni, hogy a történet rájuk fókuszál.)

Akkor ők most jóarcok?

Egyben biztosak lehetünk: az antihős nem az antagonista szinonimája!

(Antagonista = Ellenfél, ellenlábas. Irodalomban azokra a szereplőkre használják, aki nem csak a szereplő, hanem az adott univerzum, társadalmi réteg vagy közeg érdekeivel ellentétes érdekeket képvisel. Létezése fenyegető hatással van a központi világra, vagy a szereplők jólétére. Egy szóval a gonosz maga.)

Ha a kevésbé megbízható, mégis érdekes, kilenc pontból álló alignment chartot vesszük alapul, az antihőst rendszerint a piros kerettel jelzett „kaotikus jó”, ritka esetben az „abszolút semleges”, illetve „kaotikus semleges” oldalakon láthatjuk. Nagyon ritkán a „becsületes gonoszok” soraiban is belefuthatunk néhány, általában Bukott Antihősbe (emiatt is jelöltem sárgával).

Kis magyarázat a táblázathoz: a „jó” és „rossz” oldal egyértelmű, ők a két, világban összeütköző eszme képviselői. A „neutral”, azaz „semleges” középső sor azokat a karaktereket foglalja magába, akik nem köteleződnek el semmilyen nagyobb, központi ideológia iránt. Céljaik és indítékaik minden esetben az ő saját, személyes megítélésükön alapszik. A „lawful”, „neutral”, illetve „chaotic” jelzők azt szemléltetik, hogy milyen eszközöket alkalmaznak a céljaik elérésének érdekében. Míg a lawful oldalon állók igyekeznek a szabályok szerint játszani, a chaotic karakterek mindig a saját, illetve az őket körbevevő közösség, vagy társadalom határait feszegetik. A neutral rendszerint válogat a két opció közül.

Ahogy már említettem fentebb, sokan azt mondják, az antihős azért számít az adott történet szempontjából „hősnek”, mert a történet főleg az ő perspektívájára fókuszál, és itt el is bukik a legtöbb cikk. Mivel egy összetett, vitatható karakterről beszélünk, nem lehet szélsőséges nézőpontok alapján vizsgálni a jelenséget. Ha a Piroska és a Farkas a Farkas szempontjából íródik, ő akkor is gonosznak számít, Piroska pedig továbbra is áldozat marad.

Az egyetlen morális véglet, amit perspektívák alapján lehet behatárolni, a „jó és rossz” örök kérdése. A Gépnarancs Alex DeLarge-a a regény elején kérdés nélkül antagonistának mondható, ám mikor szemtanúi leszünk az őt körbevevő társadalom barbár problémamegoldási módszereinek, hirtelen tragikus hősként tudunk tekinteni rá, aki egy hatalmasabb, gonosz rendszer áldozatává vált.

Mitől antihős az antihős?

  • Az elkeseredett világ szüli őket

Míg a klasszikus hős a reményt képviseli, az antihős az alapkonfliktusból adódó frusztrációból és keserűségből táplálkozik. Tettük is ezt az elkeseredettséget adja vissza, gyakran olyan tettekre sarkallva őket, ami miatt hamar üldözötté, törvényen kívülivé, vagy csak egy kisebb társadalmi csoport által számkivetetté válnak. Persze ez nem minden karakterre igaz, rengeteg antihőst ismerünk, akinek…

  • Indítékai személyesek

Bizony. Deadpool egy tökéletes példa rá. Habár elintézett egy több száz ember életét tönkretevő szadistát, az ok személyes, mi több, kifejezetten önző volt.

  • „A cél szentesíti az eszközt”

Robin Hood, John Wick, Yagami Light, hogy csak néhány klasszikus példával éljek. Három teljesen különböző személyiségű karakter, egyetlen közös ponttal: a kitűzött cél érdekében képesek akár a saját jó hírüket is kockára tenni, áldozati bárányokként sokszor örök meg nem értettségre kárhoztatva magukat. Ebből kifolyólag…

  • Az antihős karaktere rombolható

Nem úgy, mint egy Supermané – bár a modernebb történetágakon Superman a „Szörny” és „Bukott” altípusok között mozog, gondoljunk csak az Injustice 2-re. Az antihős becsülete és megítélése bármikor bemocskolható saját személyisége, szavai vagy tettei miatt. És, ha már Supermant megemlítettem, mindenki tudja, mi lett Batman sorsa a Sötét Lovag végén.

  • Belső démonok

Ez manapság rengeteg karakterre igaz, de nagyon gyakori, hogy az antihős a történet során nem csak a világgal, hanem saját magával is konfliktusba keveredik, vagy mindig is harcban állt Ahelyett, hogy ez építené a karaktert, vagy inspirálná a megoldásra, hátráltató, árnyaló tényezőként szerepel az életében. A szürke zónában lenni nem egyszerű feladat, és emiatt sokszor megkérdőjelezik saját morális hovatartozásukat, vagy éppen létezésük értelmét.

  • Alkuképesek

Ez az egyik legfontosabb pont. Kapcsolati hálójuk ugyanúgy kiterjedhet a történet szélsőségesen jó oldalára, mint a rosszra, és előfordulhatnak átmeneti szövetségek az aktuális antagonistával, egy nagyobb jó érdekében. A szövetséget az abszolút jó oldalt képviselő közeg nem veszi jó néven, és gyakran nem is bocsátja meg.

  • Gyakran újraértelmezik, vagy megkérdőjelezik az elvet, amiért harcolnak

Ez szüli a kérdéses szövetségeket és az olyan akciókat, ami miatt a megmentett társadalom később kivetheti őket.

  • Morálisan vándorolnak

Nem csak a jó és rossz között, de ahogy Yagami Lightnál láthattuk, az antihős altípusait is a legtöbb karakter végigjárja.

  • Nem élhetnek teljes életet

Ez lehet a rájuk váró számkivetettség, depresszió, személyiségjegy, vagy éppen egy fizikai eltorzulás miatt, a lényeg, hogy jó eséllyel sosem lesznek az általuk megmentett, új világnak részei. Már, ha világmegmentésről van szó, és meg is mentik.

Tetteik súlya, kezük nyoma ott marad a megváltoztatott környezetben vagy közösségben, ám gyümölcsét nem tudják learatni. Vannak kivételek, akik ezen a történet végére változtathatnak, viszont sokszor komoly árat kell fizetniük azért, hogy végre beilleszkedjenek az adott világba.

És, ami a legfontosabb: nem léteznek.

(kép: Memeshappen)

Itt jön a plot twist. Habár valóban vannak nagyon árnyalt, morálisan kibillenő karakterek, az antihős, mint olyan nem létezik.

Két okból tesz különbséget a társadalom a hős és az antihős között: egyrészt, mert a szerző szembeállítja őket, két különböző karakter formájában, és mert az antihős egy újszerű jelenség. Felborított mindent, amit a klasszikus hősről és klasszikus gonoszról tudunk, vagy tanultunk.

Biztos vagyok benne, hogy ha felütnénk az antihősök listáját bármelyik irodalomban, rájönnénk, hány kedvenc, hihetetlenül valós karakterrel találkozunk.

Ahogy a valóságban sem minden ember képes rendületlenül képviselni a jó érdekeket, úgy az antihős konfliktusa is ebből a sokszínűségből ered. Saját karaktere ütközik az őt körülvevő, egyes csoportok érdekeivel, ő pedig legjobb belátása szerint szeretné elrendezni a szálakat. Ez lehet bosszúhadjárat, menekülés, kettős élet, vagy akár a teljes aktivitás hiánya – ez esetben a karaktert felemészti a konfliktus, mint szerencsétlen Holden Caulfieldet is.

Az antihős hibázik, kétkedik, félreértik és elítélik őt, nem csak a társadalom maga, de az olvasó/ néző/ játékos is. Ez a kettős érzet, vagy épp az árnyalt sorsából eredő empátia miatt a karaktermodell egy külön helyet kapott a közönség szívében, kialakítva ezt a különös, megfoghatatlan kategóriát.

Ennyi volna a gyorstalpaló ezekről a bonyolult, megfoghatatlan, sokak számára különösen vonzó karakterekről. Köszönöm, hogy végigolvastad, ha bármilyen gondolatod van a cikkel kapcsolatban, bátran oszd meg kommentben! Ha sikerült a lista alapján felismerned saját, vagy egy kedvenc szereplőd rejtett antihős-énjét, oszd meg velünk azt is! Biztos vagyok benne, hogy sokkal több „antihős” van a világon, mint amennyit az irodalom számon tart.

***

A cikk az Írni Akarok – Tippek és Kritikák blog vendégbejegyzéseként jelent meg.

Felhasznált univerzumok:

Könyv: Zabhegyező, A köpönyeg, A keresztapa, Galaxis Útikalauz Stopposoknak, A Notre Dame-i toronyőr

Film: Se7en, Star Wars, Egy Rém Rendes Család

Képregény: Watchmen, X-Men, V, mint Vérbosszú, Batman, Superman

Játék: Mass Effect, NieR, Sonic the Hedgehog

Anime/manga: Death Note