Hali, itt az interneten Lexinek, vagy Hátteknek szólítanak, de a tisztességes nevem Petra. Üdvözöllek a kis főhadiszállásomon!

Huszonhárom éves furalány vagyok, egy csomó otthonülős, bloggerbarát tevékenységgel, mint zenélés, írás, gamelés, meg szerintem most már a Wikipédia-függőségemet is nyugodtan nevezhetem hobbinak.

Szabadidőmben egy Twitch csatornát futtatok, illetve nyolc éve dolgozom egy történeten, ami mára már nagyon hozzám nőtt, és eltökélt szándékommá vált, hogy a lehető legtöbbet hozhassam ki belőle.

Ez a blog az otthona ennek a regénynek, és egyben egy hely, ahol megörökíthetem apró kis kalandjaimat, gondolataimat – mert ilyen elfoglaltságok mellett kész kaland, ami néha lezajlik a fejemben.

Barangolj bátran, és érezd jól magad!

“Az emberek nagy része, ha meglát egy tárgyat, nem érez késztetést arra, hogy alaposan megvizsgálja. Hogy ez a “mindent a szemnek”-elvnek, vagy az elkényelmesedésre való hajlamunknak köszönhető-e, nem tudom… A lényeg, hogy igyekszünk minél hamarabb nevén nevezni mindent, ami új, vagy a megszokottól eltérő.” //Synus//

Synus – Tizennegyedik Fejezet

Synus – Tizennegyedik Fejezet

“– Szóval, a Skorpió tízedik napján történt, ugye… – Kezdésnek ujjammal felírtam a dátumot, majd hátrapillantottam két, babzsákban terpeszkedő társamra. – Van erre a dátumra valami fontosabb történelmi eseményünk? – Riley kapásból megrázta a fejét, majd Jen némi keresgélést követően csatlakozott hozzá. – Semmi? Valami jelentősebb csata, kivégzés, valakinek a házikedvence különös körülmények között elhalálozott, ilyesmi?

– Hacsak nem a második Moody Rikki album évfordulóját tervezték megbosszulni aznap, nem, nincs semmi – felelte Jenny, majd hadarva hozzátette. – Az a retek belőlem is kihozza a tömeggyilkost.”

Synus – Tizenharmadik Fejezet

Synus – Tizenharmadik Fejezet

“– Igazából mindannyian seggbe rúghatnátok magatokat – szakított félbe. – Te is, James is, ez a rohadt város is. Ráfognak egy kamugyilkosságot Black Seymourra, ezek a birkák meg elhiszik. Mi lesz a következő? Kitalálják, hogy az Underground félmillió veszett synust akar Fata Morganába telepíteni?”

Nincs találat

A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.

Mi vagyunk az írók, akik azt mondják, hogy NI!

Kreatívak, szabadok, nagy a szánk, és nem kenyerünk az elitista furkálódás, a céltalan reklámáradat, vagy az értelmetlen cenzúra. Mi csak azt akarjuk csinálni, amihez a legjobban értünk, és amit a legjobban szeretünk: dolgozni a történetünkön.

Ha Te is az az író vagy, aki inkább az írással, világ- és karakteralkotással foglalkozna, lehetőleg barátságos, kötetlen keretek között, szívesen látunk a csoportunkban! Katt a képre!

Ja, és ne feledd a rekettyést!

Kérdőív az írásról

Kérdőív az írásról

Még a Synus tizenötödik fejezetének sebeit nyalogatom, de gondoltam, addig se maradjon üresen az oldal, megkérdeztem pár kollegát, tud-e valami fasza kérdőívet. Daremo drága meg is lepett néhánnyal, és első blikkre ennek a kérdései tetszettek a legjobban, szóval vágjunk is bele! Ó, és ezúton is köszönjük spanjának, Eruhelnek a fordítást. 🙂

Synus-workshop: Zoe

Synus-workshop: Zoe

Mi történik, ha egy álomvilágban élő tizenhat éves belevág élete első nagy projektjébe? Természetesen kimeríti az Elsőkönyves Kamasz Szerzők Hibáinak tárházát. Na, de mi történik, ha ez a kamasz egyetlen építő jellegű kritika hatására elhatározza, hogy a története ennél jobbat érdemel? Hát, elég sok minden, először is felnő a történetéhez, a történet hozzá, és jó eséllyel csak a plot magja marad meg, az is csiszoltabb formájában.

Persze, úgy beszélek, mintha a Synusszal minden szükséges fejlődésen átestünk volna, pedig érzem, hogy a sztori összeszedettségét tekintve pont a korosztályom jellegzetességeit tükrözi: készen áll valamire, de még nem elég bölcs és tapasztalt ahhoz, hogy elérhesse a célját, szóval körülbelül félúton járhatok az elfogadható irányába, de remélem, ezt a másik felét már az utólagos szerkesztés alatt elég lesz bejárni. Mindenesetre, ebben a cikksorozatban sorra fogom venni a regény egyes elemeit, karaktereit, hogy minden kíváncsi érdeklődő kapjon egy kis képet arról, milyen lehet az, ha valaki évekig, jóformán passzívan dolgozik – de dolgozik! – a regényén. És hát, ki mással is kezdhetném, mint a történet néhol kissé cinikus elbeszélőjével, Zoéval?